A Phuketről induló egynapos hajókirándulások fő "attrakciója" a "James Bond Island" ami valójában egy szikla Ping Kan szigeténél. Szinte mindegyik iroda ugyanazt kínálja: szállodai transzfer, utazás "fast boot"-tal, reggeli-ebéd, több sziget meglátogatása, kajakozás, James Bond és barlangtúra. Az árak 1.500 és 2.000 BAHT között alakulnak (13-17.000 forint).

Ami miatt ezt a céget választottam hogy lehetett kártyával fizetni és ígértek egy naplemente nézést a tengeren záróprogramként :)

https://www.phuketalltours.com/phuket-tours/phang-nga-bay-by-speed-boat-sunset.htm

Reggel a sofőr percre pontosan a megbeszélt 8.30 időpontban várt a szálloda előtt a minibusszal, én voltam az első a sorban úgyhogy szépen végigjártunk még 6-8 címet Phuketen mire mindenkit megtaláltunk - nem zavart mert így még többet láttam a környékből. A túra Phuket észak-keleti részén, az Ao Po kikötőből indult és itt volt a cég irodája is, egy terülj-terülj asztalkával vártak minket: sütik, snackek, tea-kávé és gyümölcslé.

Két csoportra osztottak minket, a vezetőnk Patrick egy hihetetlenül jó fej fiatal srác volt kiváló angollal, tartott egy rövid eligazítást és indultunk is a hajóhoz:

Szerencsére betartották amit ígértek: egy kisméretű hajó és maximum 20 ember minden csoportban, így könnyebb volt beszélgetni-haverkodni és nem volt tumultus minden látványosságnál (na jó, kicsit) / a csapat teljesen nemzetközi volt, sokan jöttek Európából de volt egy-egy pár Amerikából & Ausztráliából és egy lány Dél-Afrikából.

Próbáltam a hajóból fotózni de nem volt könnyű mert mentünk mint az állat :) a táj elképesztő, mindenfelé kisebb/nagyobb sziklák és szigetek:

Az első program egy fél órás úszás, strandolás volt egy kis öbölben - oldalt a sziklák kiváló ugrópontok :)

A következő program kajakozás volt a Hong szigetnél, itt már látszott a "nagyipari" jelleg mert több kirándulóhajóval találkoztunk tömve emberekkel de szerencsére ez nem volt igazán zavaró; a kajakokat itt a helyiek irányítják így a turisták csak beülnek és viszi őket körbe, én jobban szeretem ha evezhetek de a dolog jó oldala hogy így lehet fotózni:

A kajakozás után indultunk ebédelni amit a muszlim vallású Panyi lebegő faluba szerveztek, ez egy a 18. században alapított kis település 360 család otthona (kb. 1600 ember) és lenyűgöző fekvése ellenére európai szemmel egy koszos, zsúfolt, zajos helynek tűnt - egyébként amolyan "turistaetető" szerepe van mert amióta ennyire felfutott a thaiföldi turizmus minden iroda ide hozza a csoportjait, az étel elfogadható volt de semmi extra: rántott csirke és hal, rák, 2-3 féle zöldséges egytálétel rizzsel és tésztával svédasztalosan tálalva.

Ebéd után indultunk a "fő" attrakcióhoz, jött az 1974-es Bond filmből (Az aranypisztolyos férfi - itt már Roger Moore főszereplésével) ismerős James Bond sziklához. Már ahogy közeledtünk nagyon látványos volt a környezet:

És aztán jöhetett a fotózkodás és a szelfizés, állesős a látvány viszont maga sziget picike - pár perc alatt körbesétálható pár árussal és egy büfével. Szerencsénk volt mert rajtunk kívül csak egy hajó kötött épp ki, átlagosan minden csoport fél órát tölt itt.

Volt még egy érdekes program a leírásban, a "gyémánt" barlang meglátogatása ami ugyan nem volt hosszú de nagyon tetszett - kikötöttünk egy kis öbölben, mindenkinek kiosztották a védősisakot és mondták hogy vigyük a telefonjainkat ugyanis azokkal fogunk világítani :) nyomatékosan megkértek minket hogy semmihez ne nyúljunk majd kb. 10 perc alatt végigsétáltunk a barlangon:

A napot pedig egy strandolással (és sörözéssel) zártuk a Naka szigeten, majd teljesen ledöbbentem amikor Patrick mondta hogy a naplementét nem a vízről hanem egy lakatlan szigetről (és a mellette lévő kb. 100 méteres homokzátonyról) nézzük majd, elképesztő volt:

Több hét hostelben alvás után (ez külön megérne egy postot olyan sztorik vannak) bevallom hogy szerettem volna egy saját szobát és egy kis kényelmet úgyhogy Phuketen belül átköltöztem a Sinsub Residence nevű két csillagos hotelbe. Semmi extra: egy kényelmes franciaágy, szép modern berendezés, hűtő + klíma és bekészített ásványvíz :)

Az eső gyakorlatilag elmosta a délelőttöm így ez egy fél nap beszámolója, mivel időm engedte beszélgettem kicsit a helyiekkel és mondtak pár jó helyet amit a Google nem biztos hogy feldob: több strandot és Phuket óvárosát is nagyon ajánlották.

Kezdek hozzászokni az itteni forgalomhoz (az utak egész jók, a benzin literje 290 forint) úgyhogy kicsit bátrabban mozogtam a környéken, A távolságok nem nagyok (10-20-30 km maximum) de a dugók miatt muszáj a kocsik között lavírozni és a sor elejére menni, a lámpákat úgy-ahogy betartják de a záróvonalat és a behajtani tilost inkább csak "ajánlásnak" tekintik...

A Yanui Beach Phuket legdélebbi pontján helyezkedik el, 2 km-re Rawai Beach-től és talán egy kicsit eldugottabb, csendesebb mint a többi, -szokás szerint- gyönyörű fekvéssel. Itt tényleg érdemes kajakot bérelni mert az öböl és a sziklák felfogják a hullámokat (az ár elfogadható: 100 BAHT/óra) és el lehet jutni több közeli sziklához és mini szigethez.

Este pont a legnagyobb csúcsforgalomban sikerült bemotoroznom Phuket városába de szuper élmény volt, az óváros tényleg hangulatos tele érdekes épületekkel (mondjuk sok rendszer nincs bennük, mindenféle stílus keveredik) és rengeteg a trendi kávézó, teázó, étterem és bár - igaz hogy hétköznap este mentem de szinte kihalt volt az egész, nem egy nagy partihely... és a vacsorám a Khao Rang dombról a kivilágított város panorámájával pazar volt:

Phuket közvetlen környezetében !!!147!!! kisebb-nagyobb sziget található, ezek között vannak nagyon felkapottak jól kiépítve éttermekkel és szállodákkal (persze tömve turistákkal) és egy csomó eldugott, igazi "gyöngyszem" ahol sokszor teljesen egyedül lehetünk...

Az utazási irodák által szervezett 1-2 napos túrák több szigetet is érintenek de úgy döntöttem hogy megpróbálok csak simán lemenni a kikötőbe és a halászokkal megegyezni hogy vigyenek ki és délután jöjjenek vissza értem (ez elég bevett szokás itt). Az ár erősen függ attól hogy mennyire vagyunk határozottak és türelmesek az alkudozásban, kb. 1000 BAHT a reális (ez 8.500 forint) ezért az ú.n. "hosszúfarkú" hajóval mehetünk (long-tail boat) ami szerintem ezerszer hangulatosabb mint a klasszikus motorcsónak vagy a zsúfolt nagy turistahajók :

Ko Bon a csendesebb szigetek közé tartozik és ez van talán a legközelebb Phukethez (tiszta időben talán kajakkal is bevállalható Rawai Beach-ről indulva), pár perc és ott is vagyunk - a látvány pedig elképesztő :) két partszakaszon lehet strandolni és van egy kis étterem, teljesen egyedül ugyan nem voltam de 10-20 embert azért el lehet viselni :D

Két órában maradtam a hajót vezető fiatal srácokkal, nagyjából pontosak voltak és indultunk tovább a korall szigetre. Az idővel félig-meddig volt csak szerencsém: délelőtt ragyogó napsütés de délutánra beborult és esett is... ez sajnos benne van a pakliban.

Ko Ha már egy igazi turistaközpont, szinte minden prospektusban csak korall-szigetként hivatkoznak rá. Van itt minden: egész komoly kis úszó-kikötő, búvárközpont, sznorkelezési lehetőségek, kajakbérlés (a plexiből készült tényleg nagyon látványos, evezés közben látjuk magunk alatt a tenger élővilágát), több étterem, egy drága szálloda és sok-sok ember :) de ettől még a Banana Beach szép nagyon, és a sziklákon átmászva egész jó kis eldugott helyet találtam.

Szerencsére a környezetet (még) nem pusztították teljesen le a turisták, akciókamera hiányában egy YouTube videót belinkelek - kb. tényleg ezt lehet látni úszás közben:

Egy egészen kiváló ebédet kaptam a parti étteremben (viszonylag drága volt, egy kis adag Pad Thai-ért 200 BAHT-ot fizettem de a kilátás miatt megérte, nagyobb étkűeknek javasolt külön egy extra adag rizst kérni).

Délutánra megjött a vihar úgyhogy esőben indultunk tovább, Ko Lan mellett csak elhajóztunk de nem kötöttünk ki - így is az eddigi legdurvább esőt láttam, miután visszaértünk a kikötőbe még 1,5 órát ültem egy étteremben mire motorra tudtam szállni. Ko Lon a hajóról:

Az elmúlt pár napban eléggé elkapott a monszun de szerencsére hosszú időre sosem ragadtam a szálláson, 1-2 órás elképesztő zuhék után szinte mindig kiderült az ég :) a megoldás mindenhova vízhatlan zsákkal (kb. 2.000 forintért beszerezhető az utcai árusoknál) és esőkabáttal motorozni.

Phuket déli részén szinte mindenhonnan látható a hegy tetején magasodó (egyébként 2004-ben épült)  45 méteres Buddha szobor, mindenképp megéri felmenni ide már csak a szuper kilátás miatt is de a szobor és a környezete is látványos. Az ég erősen felhős volt úgyhogy beteszek ide egy katalógusképet :)

Egy elég rossz minőségű szerpentines hegyi úton lehet feljutni a szoborhoz, már sejtettem hogy tömeg lesz amikor rendőr irányította a forgalmat a pakolóban... beszélgettem egy helyi sráccal és ő mondta hogy idén korábban kezdődött a "főszezon", már Október vége óta tömeg van szinte egész Phuketen. Ami meglepett hogy a parkolás és a belépés is ingyenes, persze adományt azért elfogadnak (a kijelölt dobozokba lehet itt is beledobni).

Ahogy felsétálunk a parkolóból több kisebb szobor mellett elmegyünk és táblákon mutatják be hogy pld. Steve Jobs és Albert Einstein is buddhisták voltak. A teraszról menő panorámaképeket lehet csinálni a vízpartól és a közeli szigetekről (persze jó időben) a szobor aljában pedig az építés történetét bemutató múzeum van. A majmok itt szabadon rohangálnak és pont sikerült egy etetésre odaérnem, minden irányból rohantak az ebédük felé :)

Legalább 8-10 strand mellett elmotoroztam Phuketen de a Nai Harn-nál muszáj volt megállnom, egy keskeny öbölben fekszik és a "szokásos" aranyszínű homok, kristálytiszta víz mellett szemben egy kis sziget - a strand végében pedig egy vízátfolyó "medence" ami a mellette fekvő kis tóhoz vezet, és a hegyre épített hotel is látványos ahogy beleolvad a fák közé:

Este a helyiek tanácsára elmotoroztam a Rawai Beachre mert itt van a legnagyobb választék halételekből és az éttermek elég egyedien működnek, rendelhetsz az étlapról de ki is sétálhatsz a piac szerű 'főutcára" , választhatsz a már félig elkészített (kagylók,polipok,rákok) vagy még az akváriumban úszó halak közül amit visszaviszel az étterembe és ők elkészítik neked :) ez aztán a látványkonyha.

A mólótól a másik irányba indulva kicsit "turistásabb", konszolidáltabb beülős helyek vannak de itt is van remek Thai konyha és közvetlenül a vízpartra teszik ki az asztalokat/padokat, itt vártam meg a sötétedést nézve a halászhajókat és a felhőket...

Pai beszippantja az embert, sokan hetekre ott ragadnak de nekem még annyi tervem volt hogy nézegettem a repjegy árakat Chiang Mai-ból Phuketre, az AirAsia indít közvetlen járatot (viszonylag drágán) de sok fapados van bangkoki átszállással, végül a 2004-ben alapított "sárga-madárcsőrös" Nok Air-nél találtam jó áron másnapra (80 EURO körül volt feladott poggyásszal) úgyhogy nehéz szívvel de vettem egy minibusz-jegyet vissza Chiang Maiba.

Szerencsére minden simán ment, értem jöttek a szállásomhoz - aztán jött a 3 órás (zseniális) út a szerpentineken, kitettek az óvárosban majd egy riksa kivitt a reptérre. A hátizsákomnál "ügyesen" csak a méretre figyeltem de a súlyra nem, minden cuccommal most már simán 12kg fölött van ami már nem kézipoggyász "kompatibilis" úgyhogy csengetnem kell a feladott poggyászra, szerencsére az itteni fapadosok csak elfogadható felárat kérnek (5-7.000 forint).

Bangkokban két reptér van, a budapesti járattal a nagyobbikra érkeztem (Suvarnabhumi) de a fapadosok -többnyire- a Don Mueangot használják / ami nagyon jó hogy ingyenes buszjárat közlekedik a két reptér között ha át kellene szállnotok. Itt volt három óra várakozásom a csatlakozásra úgyhogy körbesétáltam, hipermodern hely rengeteg bolttal, étteremmel és kávézóval úgyhogy megebédeltem-olvastam és pótoltam az elmaradt BLOG bejegyzéseket :) a repülésről semmi érdekeset nem tudok írni, betartják a menetrendet, udvarias a személyzet és adnak egy kis üveg vizet ajándékba / azért az otthoni Ryanair&WizzAir "párosnál" egy fokkal jobbak ...

Phuketre érve fülledt hőség és elképesztő zsúfoltság fogadott, a taxi és a minibusz helyett itt reális alternatíva a Phuket-Rawai helyi buszjárat 170 BAHT-ért (kb. 1,500 forint) mert szinte minden nagyobb strandnál megáll, klímás és időben alig több (a reptérről kb. 1,5 óra volt). Leszállva a buszról a Kata Beach (esküszöm hogy tényleg ez a neve úgyhogy Katalinok, irány Phuket és saját strandotok lesz) látványa fogadott, valahogy túlélem :)

A szállásom innen 10 perc kényelmes sétára volt a Sleepy Station-ben, vállalható de semmi extra... ez volt az egyik legolcsóbb szállás amit találtam (220 BAHT, kb. 1.800 forint) de sajnos reggelit nem adnak úgyhogy ezt magamnak kell intéznem, normálisan felszerelt konyha és étkező viszont van :

Chiang Maiban a Magyar srácoktól kaptam egy telefonszámot hogy ha motor kell hívjam fel egy itt élő ismerősüket, az idősebb Thai nő nagyon segítőkész volt mert odahozta a motort a szállásomra (egy jó kis 150 köbcentis Hondát kaptam) 250 BAHT/nap áron (ami jónak számít) és nem kérte el az útlevelem kauciónak ami amúgy szokás itt...

Phuket Pattaya egy "finomított" változata, rengeteg az Orosz turista és ez -is- felnyomja az árakat de összességében inkább a tömeg zavar a sétálóutcákon, az éttermekben, szinte mindegyik turistalátványosságnál és persze a strandokon... de mint mindenre erre is van megoldás: meg kell keresni az eldugott/kevésbé zsúfolt helyeket vagy csak szimplán félre kell húzódni a hosszú partszakasz egy csendesebb részére.

Pontosan ezt tettem és a nap hátralevő részét a strandon töltöttem, tudom hogy a legtöbben ezeket a képeket várják és Phuket nem is okoz csalódást de higgyétek el hogy ez csak a bevezetés, lesznek még sokkal durvábbak is:

A főutcán sétálgatva Paiban is betértem túraszervezők irodáiba érdeklődni és a Thai Adventures-nél megtetszett egy rafting a Pai folyón (30km, 15 keményebb "szakasszal"), mivel egyedül nem vittek el csatlakoznom kellett egy csoporthoz ami végül egyetlen Francia srácot jelentett így hárman a vezetőnkkel ültünk egy kajakban.

Az ár viszonylag magas volt (1,800 BAHT ami kb. 15.000 forint) de azt ígérték hogy ha időben érkezünk a dzsungelbe találkozhatunk a gibbonokkal (és sikerült is) és a rafting alatt csinálnak videókat és fényképeket amiket ingyen megkapunk.

Reggel hétre jöttek értem a szállásomhoz és indultunk a cég telephelyére ahol gyors reggeli után kiválasztottuk a felszerelést és indultunk Mae Hong Son irányába fel a hegyekbe :) az út utolsó 10 kilométere már a dzsungelben ment, iszonyú látványos volt - több vízátfolyást is kereszteztünk a dzsippel és rendesen kellett hátul kapaszkodnom :

Egyszer csak fékezett a kocsi és integetett a vezetőnk hogy szálljunk le gyorsan, egy hídnál ott ültek a gibbonok a fákon. Állítólag ritkán lehet őket vadon élve látni, sajnos veszélyeztetett faj - nagyon érdekes ahogy a hosszú karjaikkal villámgyorsan másznak a fákon. A híd környéke lehet a törzshelyük mert négyen is ott bandáztak és egyikükön ott csüngött a kicsinye :D tényleg szerencsések voltunk mert utánunk 10 perccel jött egy másik csoport de addigra eltűntek az erdőben.

Kaptunk egy fürt banánt és megpróbáltuk lecsalogatni őket, az első pár percben még bizalmatlanok voltak úgyhogy dobáltuk fel nekik a gyümölcsöt de aztán egészen közel jöttek és elvették a kezünkből, szuper élmény volt :)

Pár perc autózás után megérkeztünk a kezdőponthoz, lepakoltuk a cuccainkat és a vezetőnk villámgyorsan felfújta a hajónkat. Két "ranger" is csatlakozott hozzánk akik a nemzeti parkokban vigyáznak a rendre és a tisztaságra, jó fejek voltak és kérték hogy csináljunk közös képet :D aztán indult is a túra.

Érdekesen indult mert pár perc evezés után ki is kötöttünk egy mini-vízesésnél ahol rögtön bokáig áztunk és beugorhattunk a vízgyűjtőbe, a vezetőnk sisakján ott figyelt egy akciókamera és fotózott is rendesen szóval ha tényleg elküldik a felvételeket kiegészítem ezt a bejegyzést :) addig is itt a cég PROMO videója:

Bár a folyó viszonylag erős sodrású kellett eveznünk rendesen, François-val fél óránként oldalt cseréltünk hogy mindkét kezünket terheljük. Hiába mondogatták hogy nem lesznek igazán komoly szakaszok 1-2 olyan vízesésen ugrattatunk le hogy majd beszartam :) egyszer pedig vagy három méterre repültem ki a kajakból amikor egy hullám megdobott minket,,,

Az ebéd is poén volt mert egyszer csak a vezetőnk kikormányozta a kajakot a partra majd pálmalevelekbe csomagolt rizses csirkét és egy nagy adag gyümölcsöt vett elő, finom volt.

Ebéd után továbbindultunk és tartogattak még egy meglepetést, az utolsó előtti pihenőnél megmutattak nekünk két termálforrást amik becsatlakoznak a folyóba, vigyázni kellet nehogy belelépjünk mert tűzforró volt :) és itt lehet egy fekete iszapfélét találni amivel befestettek minket törzsi harcosnak...

Néhány képem van a pihenőkről, az idő nagy részében viszont a vízhatlan tárolóban pihent a telefonom:

A túra 10km-re a burmai határtól, közel Mae Hong Son kisvárosánál ért véget és innen még 2,5 óra volt visszazötykölődni Pai-ba úgyhogy este hullafáradtan estem be az ágyamba.

Több bringást is láttam az első napi motoros kalandozásom alatt úgyhogy én is béreltem egy egész klassz mountain bike-ot kemény 100 BAHT-ért (900 forint) és nekivágtam a környező domboknak, a kölcsönzőben egy Angolul egész jól beszélő sráccal átbeszéltük merre induljak (mondta hogy azért lesz rendesen szintemelkedés), az első állomás a Mo Paeng vízesés.

Az időjárás eléggé változó volt az elmúlt napokban, sok felhővel és rövidebb záporokkal - ez jó volt a bringázáshoz de rossz a fényképezéshez... azért amit lehet kihoztam a képekből.

A 9 kilométeres út nem volt vészes (főleg hogy tökéletes aszfaltút van mindenhol) de felmászni a dombra már annál inkább, rendesen kidöglöttem de a látvány és lefele a száguldás megérte - a táj falusias kisebb boltokkal és éttermekkel.

A vízesés lélegzetelállító volt a jéghideg és kristálytiszta vizével, gondoltam hogy megfürdök benne de aztán eleredt az eső úgyhogy ez most kimaradt:

A kis térképemen be volt karikázva egy élménypark a kínai faluban, hát ez nem nagyon jött be nekem (kicsit olyan mintha marcipánból megcsinálnánk a Vajdahunyad várat) volt itt íjászat, lovaglás és egy eléggé mű kastély - mondjuk a hinta elég menő:

Már amikor elindultam a kilátóhoz rosszat sejtettem :D megint felfele kellet tekernem kb. 10-15 percig de az utolsó pár száz méteren már toltam a bringát mert túl meredek volt. A hegy tetejéről elképesztő a kilátás, kértek egy minimális belépődíjat (talán 20 BAHT volt) de van itt egy étterem ahol Pai látképében gyönyörködve ebédelhetünk és itt láttam a legmenőbb bérelhető szállást, sátrakban lehet aludni 80-90 BAHT-ért és így tuti hogy nem maradunk le a napfelkeltéről :)

Délutánra be volt még tervezve egy jó kis ázás a forróvizű forrásoknál, én a "turistásabbat" választottam a közelsége miatt de van egy sokkal eldugottabb 11-12km-re Paitól a főút mellett, ez a Huai Nam Dang nemzeti parkban található: a belépő 300 BAHT (2,500 forint). 

Szép nagyon a környezet és jól kiépített az egész, egy ösvényen végigsétálhatunk a medencék mellett egészen a forrás tetejéig ahol már !!!80!!! fokos a víz, gondoltam hogy mekkora poén lenne tojást főzni benne aztán megláttam a tiltótáblát "DO NOT BOIL EGGS" :) a korona viszont a büfénél került fel a sztorira ahol lehet kapni tojást mivel van egy külön medence ahol megengedett a főzés :D

Értelemszerűen a nyolcvan fokba senki nem mehet bele de lejjebb van egy kismedence 45-50 fokos vízzel ami prímán lelazította a fáradt izmaimat és a teraszosan lefolyatott rész + a kismedence már "csak" 30-35 fokos amiben már sokáig lehet fetrengeni...

Annyira áradozott mindenki Pai településéről hogy úgy döntöttem megnézem magamnak :) ilyeneket mondtak róla hogy "Thai utopia" - "backpacker heaven" - "hippie commune" és tényleg egy egészen érdekes világba csöppentem. Egyébként ezt a helyet is két Thai romantikus film tette népszerűvé a kétezres évek közepén és a turisták az utóbbi 8-10 évben fedezték fel.

Pai egy nagyságrendileg 2-3.000 lakosú kisváros közel a burmai határhoz elképesztő természeti adottságokkal: vízesések, termál források és körben 1.500-2.000 méteres hegyek (hosszú folyókkal) a túrázók és a rafting szerelmeseinek.

Az út Chiang Mai-tól kb. 140km-es hegyi szerpentineken !!!762!!! kanyarral, sok turista bevállalja motorral a közel négy órás utat de én inkább a minibuszt választottam ami óránként indul, a legegyszerűbb a szálláshelyünkön megkérni a recepcióst hogy intézze el nekünk a jegyet (csak minimális felárat kérnek el) de engem érdekelt a helyi buszpályaudvar úgyhogy elindultam magam megvenni. A busz pályaudvaron a szokásos "őskáosz" fogadott, legalább 20 iroda árul jegyeket Thaiföld különböző részeire, 10 perc kérdezősködés és mutogatás után megtaláltam  az irodát és megvettem a 150 BAHT-os jegyet (kb. 1.300 forint) aznap délutánra. Érdemes előre gondolkodni mert népszerű a hely-sokan mennek oda, nem biztos hogy kapsz jegyet rögtön a következő buszra.

A sofőrünk a legtöbb helyihez hasonlóan "autóversenyző" :D nekem bejött a száguldozás a kanyargós utakon de egy Argentin lány konkrétan rosszul lett mellettem és az egyik pihenőnél ki volt írva hogy "kérjük ne a mosdókagylóba hányjanak" ...

A busz a főutca forgatagában rak le amit itt is "walking street"-ként emlegetnek, tele mindenféle utcai árusokkal (kézműves termékek, mindenféle ruházat és ékszer és annyi street foodos amennyit otthon még fesztiválokon se látsz). Mivel az egész hely nem nagy lehet sétálgatni de a legfőbb közlekedési eszköz a robogó, a bérlésnél egyből megértettem miért szeretik a hátizsákos turisták a helyet: már 1.000 forint körül adnak használható motort, 500 forintért pedig kapsz egy normális biciklit. A szállások is hasonlóan alakulnak, sok hostel van már 1.000 forint/éjszakától, az enyém kicsit távolabb volt a főutcától és kemény 220 BAHT-ot kértek érte (kb. 1.800 forint) amiért cserébe csak négy ágyas szobában aludtam és kaptam egy elfogadható reggelit (a hostel neve: Jikko Harem):

Motort akár úgy is lehet bérelni hogy a szállásodhoz hozzák és ott is adod le, mindenhova pikk-pakk eljutsz vele mert Pait egy óra alatt kényelmesen körbe lehet motorozni. A legtöbb szálláson már az érkezéskor a kezedbe nyomnak egy turistatérképet amin be is vannak karikázva a főbb látnivalók és GPS se nagyon kell mert kb. 20 utca (és út) az egész :)

Az első fél napomba belefért hogy elugorjak a második világháborús emlékhídhoz amit 1941-ben a Japánok építettek a Pai folyó fölé (helyi lakosokkal és elefántokkal hozatták a fát hozzá a dzsungelből) hogy biztosítsák az utat Burma irányába, majd a háború után a falusiak építették újjá a lerombolt hidat.

A Pai kanyon 10 percnyire van a hídtól és egy nagy barna tábla jelzi a főút mentén hol kell behajtani a parkolóhoz. A belépés ingyenes és mindenképp érdemes minimum 1-1,5 órát rászánni mert egészen különleges földrajzi képződmény, az erózió keskeny "járdákat" vájt a sziklába amiken végig lehet sétálni - eleinte elég szélesek az ösvények de ahogy mélyebbre megyünk a kanyonban úgy lesz egyre durvább, nem árt egy jó túracipő és mindenki csak óvatosan mert 25-30 méteres szakadékok vannak az ösvények mellett és nincs semmilyen korlát vagy kapaszkodó!!! A panoráma is lélegzetelállító, remélem hogy meg tudok innen nézni innen egy naplementét.

A fehér Buddha szobor a Wat Phra That Mae Yen templomegyüttes része, Pai északi felén áll egy domb tetején, már a parkolóból nagyon látványos de ha megmésztuk a több mint 300 lépcsőt akkor lesz az igazi a kilátás, nagyon sokan ülnek le a szobor tövébe meditálni vagy csak nézni a tájat:

Este elmentem a sétálóutcára kajálni és összefutottam egy Belga sráccal (Ed-del) a kétnapos túráról, mondta hogy Pai-ba megy de nem gondoltam hogy összefutunk, beültünk egy sörre és tök jól elbeszélgettünk :D

Valahol azt olvastam hogy Chiang Mai-nak egy nagy hibája van: a túl sok programlehetőség :) és tényleg, itt vagyok 4 napja és mégis úgy érzem hogy alig láttam valamit... a környező hegyek szinte mindegyike megmászható, lehet kalandozni biciklivel és motorral, a nemzeti parkok tele vannak szebbnél-szebb vízesésekkel és szentélyekkel, a folyókon lehet kajakozni, raftingolni gumicsónakkal vagy bambusz tutajjal / vannak kaland- és élményparkok nem beszélve a rengeteg múzeumról és kiállításról a városban és valaki mondott egy természetes viziparkot ami egy kanyonban van!!! Szóval muszáj valahogyan választani, az óváros tele van túraszervező irodákkal úgyhogy némi internetes kutakodás után nekiindultam hogy személyesen is érdeklődjek. Elsősorban olyan túrát kerestem ami két vagy három napos és többféle programot kombinál össze :D

Végül négy irodába mentem be, vicces volt hogy az első háromban főleg a saját méltatásukkal és a konkurencia szidásával voltak elfoglalva - egyébként mindegyik nagyon hasonló programokat kínál, végül az ár és a személyes szimpátia miatt döntöttem ennél a cégnél:

https://www.chiangmai-trekking.com/

Az irodában egy rendkívül kedves és szimpatikus idősebb hölgy intézi a foglalásokat, az is tetszett hogy nem akartak átverni ugyanis ezek a túrák annál olcsóbbak minél több embert sikerült összeszedniük - én egy 7 fős csoporthoz csatlakozhattam nyolcadikként így a legkedvezőbb 3.000 BAHT-os árat kaptam (kb. 25.000 forint) amiben minden benne volt: szállodai transzfer, 4x étkezés, vízesések, túra a hegyekben rizsföldeket is érintve, 1 éjszakai szállás egy kis faluban, este tábortűz, rafting egy bambusz tutajjal / halászat és úszás a folyóban végül pedig elefántetetés és fürdetés :D

A cég tényleg jól szervezett, reggel a megbeszélt időben ott voltak a hostel előtt / az várható volt hogy lesz egy óra amíg mindenkit összeszedünk, főleg a Német lett a társalgási nyelv mert két pár is onnan jött - volt még egy Osztrák és egy Belga férfi, egy Cseh srác és Én de azért tekintettel voltak ránk és sokszor átváltottak Angolra :)

Miután elindultunk volt még egy rövid megálló egy piacnál ahol a vezetőnk bevásárolt minden szükséges alapanyagot a vacsorához majd indultunk is a Mork Fa vízeséshez, kb. egy órás autóút volt.

A látvány és az élmény is szuper, iszonyú erős a víz - ez az igazi Thai masszázs :)

Gyors ebéd után végre indult az erdei túra, a vezetőnk Lek (ami vicces mert kicsit jelent) jófej srác volt enyhén selypítős angollal :) egy csomó mindent elmondott és megmutatott az út során, a legérdekesebb az egyik növény levele amivel olyan buborékokat lehet fújni mint a szappanos gyerekjátékkal :D de kóstoltunk édesebb és keserűbb bogyókat is. Az út nem volt fárasztó, kb. 10 km (700m szintemelkedéssel) amit 3,5 óra alatt tettünk meg, az idő végig szuper volt és a fák miatt szerencsére árnyékban mentünk. Sok útitárs (köztük én is) eleinte kicsit csalódott volt a növényzet miatt, biztos mindenki "ős" dzsungelt várt pedig az erdő sokban hasonlít az otthon látottakhoz, de aztán ahogy egyre mélyebbre mentünk az erdőbe és elértük az első falut már mindenki bőszen fotózott és ahogy megmásztunk egy nagyobb hegycsúcsot pazar volt a kilátás.

Szerencsére ezek a faluk tényleg "autentikusak", nincs áram/térerő/WIFI/melegvíz és kábeltévé vannak viszont mosolygós és kedves emberek akik az állattartásból (mindenfelé tehenek, bivalyok, baromfik és sertések mászkálnak) és a földből élnek de persze nagyon jól jön nekik a turistáktól befolyó pénz.

Még világosban értük el azt a falut ahol az éjszakát töltöttük, mind a nyolcunkat egy cölöpökön álló faházban szállásoltak el közös térben, az "ágyak" valójában matracok voltak a földön moszkitóhálóval, a WC kültéri és csak hideg víz a mosakodáshoz, jó kis nomád körülmények :)

Volt viszont üdítő és sör egy hűtőládában és egy közösségi tér ahol tüzet raktunk és beszélgettünk, közben Lek nekiállt a vacsorának egy helyi asszony segítségével. Minket letámadott a vendéglátónk kislánya aki eszméletlen cuki volt, mindent cuccunkat megnézte-megtapogatta és a nyakunkba mászott :D  

A vacsora fergeteges volt (az egyik legjobb amióta itt vagyok) mindenki kapott egy nagy tál rizst és az asztal közepére kiraktak több féle zöldséges ragut főleg csirkehússal (a zöldbabos és a kókuszos currys volt a legdurvább), a rántott csirkemell pedig olyan finom volt hogy a németek csak cuppogtak :)

Vacsora után még ücsörögtünk a tűznél de nagyon fáradt voltam úgyhogy korán lefeküdtem, kicsit kemény volt a matrac de rég aludtam ilyen jót.

A reggeli is remek volt, 9.00-kor már indultunk is - egy rövid (kb. egy órás) sétával értük el a folyót, közben azért kiderült hogy sokkal nagyobb a hely mint ahogy tegnap gondoltuk. Régebben volt vasárnapi iskola de egy ideje már bezárt úgyhogy motorral hordják a gyerekeket suliba egy másik faluba.

Ahogy leértünk a folyóhoz megláttuk a bambusz tutajokat (egy helyi srác állványt szerelt éppen rájuk a táskáinknak), tízünknek már kettő kellett és szó se volt lazsálásról / gyors átöltözés után (ahogy félrehúzódtam átvenni a fürdőnadrágom a bozótból felbukkant két elefánt) kezünkbe nyomtak egy bambuszrudat hogy segítenünk kell a hajó irányításában :) jó kis edzés volt és egész hamar belejöttünk. A látvány itt is lélegzetelállító volt, a folyó két partján már megvolt az "ősdzsungel" és a túravezetőnkkel nekiálltunk horgászni amikor nyugodtabb volt a víz (egy iszonyú profi hálója volt amit kidobtunk a folyóba és visszahúztuk, nagy fogásunk nem volt de 2-3 kisebb hal így is megvolt). Egyébként a tutaj folyamatosan víz alatt volt, így még nagyobb élmény volt 2,5 órán át hajózni.

20 percre megálltunk pihenni egy vízparti faluban majd lecsorogtunk Lek szülőfalujába, ahol már várt minket az ebéd.

A napot az elefánt etetés és fürdetés zárta, a két "hölgy" igen jó étvágyú volt és tetszett nekik ahogy locsoltuk őket :) összességében szuper két nap volt és szerintem mindenképp megéri benevezni valami hasonlóra ha erre jártok.

Chiang Mai észak-Thaiföld "fővárosa", mintegy 700 km-re fekszik Bangkoktól és ahhoz képest hogy az ország 2. legnagyobb városa, 200.000 lakosa alig egyenlő Bangkok népességének 5 százalékával. A város kulturális, művészeti és kereskedelmi központ és innen indulnak a környékre szervezett trekking és rafting túrák is. A turisták számára ez- és a szerethető/hangulatos óváros a legvonzóbb, de sokan jönnek ide nyáron mert a környező hegyek miatt a levegő pár fokkal hidegebb :) ami nekem már első nap feltűnt hogy a turisták és a helyiek is nyugodtabbak, kedvesebbek mint máshol. Pedig ahogy a reptérről elindultam befelé ez is csak a már megszokott túlzsúfolt/zajos ázsiai városnak tűnt, a bejáratnál sorban álltak a fix áras taxik (nem is drágán, 300 BAHT-ért visznek be a városba) de inkább leintettem egy motoros riksát akivel sikerült lealkudni 100 BAHT-ra az utat a hostelhez, a riksák sofőrei tényleg nem normálisak, mennek mint az állat be a kocsik közé-előzik ki a sort a szembesávban :) a 20 perces utat 15 perc alatt tettük meg.

A szállásom 20 perc sétára van az óvárostól, egy Magyar ismerős szerint aki kint él kicsit túlságosan is kiesik de nekem nagyon tetszett ez a hostel (ráadásul egyedül vagyok a szobában) + van tetőterasza ahova ki lehet ülni olvasni, kajálni vagy napozni :D

A szokásos svédasztalos és/vagy amerikai reggeli mellett itt készítettek nekem helyi cuccokat is, a mini töltött palacsinta és a bambuszlevélbe csavart banános-rizses süti is isteni volt:

Chiang Mai sokkal gyalogos-barátabb mint Pattaya volt (és itt végre vannak felfestett gyalogosátkelők sőt 1-2 helyen még lámpák is) úgyhogy sétálva indultam az óváros felé, aztán megláttam a Mobike logóját és beugrott hogy Szingapúrban már használtam ezt a közösségi-bringamegosztós szolgáltatást, ennek az előnye hogy elég egy mobilalkalmazást telepíteni és azon belül fizetni + a bringákat bárhol le lehet tenni (mivel a zár a hátsó keréken van és nem oszlopokon mint a MOL BUBI-nál) most akcióban 2.000 forintért egy hónapnyi korlátlan használatot adnak:

Az óváros valóban nagyon szép (bár kicsit zsúfolt), rengeteg a hangulatos kis étterem és kávézó de ami a legjobban érdekelt az a rengeteg templom és szentély. A területe négyzet alakú, és szinte teljesen körbeveszi egy csatorna sőt hosszabb-rövidebb falszakaszok és négy főkapu is erősítik a város-a-városban érzést, én a folyó mellett laktam így a legközelebbi-keleti (Thapa) kapun mentem át:

Megpróbáltam akár csak a neveit is sorrendben feljegyezni a rengeteg templomnak és szentélynek amiknél jártam de 8-10 körül feladtam, megpróbálom leírni és képeken megmutatni legalább egy részét a rengeteg látnivalónak.

Az épületek többsége a buddhizmushoz köthető ami még annál is összetettebb vallás mint ahogy én gondoltam, annyit már sikerült megértenem hogy a szobrokon ábrázolt minden ülő-álló vagy fekvő testtartásnak külön jelentése van, az áldozatok bemutatásáról és a rituálékról még nem sokat tudok viszont bárki csatlakozhat a szertartásokhoz (miután levette a cipőjét a bejáratnál) imádkozni vagy akár csak fotózni, én leültem törökülésbe és hallgattam a kántálást - 30 perc tökéletes relaxáció volt :)

Ami elsőre meglepő volt hogy sok épületben -a vallásuk kiemelkedően fontos szerzeteseinek- tökéletesen élethű viaszfiguráit láthatjuk, az elsőnél két perc volt mire leesett hogy nem elő embert látok. 

Azt megnéztem hogy a Kakas évében születtem, elég sok minden stimmel a kínai horoszkópomban :D