Annyira áradozott mindenki Pai településéről hogy úgy döntöttem megnézem magamnak :) ilyeneket mondtak róla hogy "Thai utopia" - "backpacker heaven" - "hippie commune" és tényleg egy egészen érdekes világba csöppentem. Egyébként ezt a helyet is két Thai romantikus film tette népszerűvé a kétezres évek közepén és a turisták az utóbbi 8-10 évben fedezték fel.

Pai egy nagyságrendileg 2-3.000 lakosú kisváros közel a burmai határhoz elképesztő természeti adottságokkal: vízesések, termál források és körben 1.500-2.000 méteres hegyek (hosszú folyókkal) a túrázók és a rafting szerelmeseinek.

Az út Chiang Mai-tól kb. 140km-es hegyi szerpentineken !!!762!!! kanyarral, sok turista bevállalja motorral a közel négy órás utat de én inkább a minibuszt választottam ami óránként indul, a legegyszerűbb a szálláshelyünkön megkérni a recepcióst hogy intézze el nekünk a jegyet (csak minimális felárat kérnek el) de engem érdekelt a helyi buszpályaudvar úgyhogy elindultam magam megvenni. A busz pályaudvaron a szokásos "őskáosz" fogadott, legalább 20 iroda árul jegyeket Thaiföld különböző részeire, 10 perc kérdezősködés és mutogatás után megtaláltam  az irodát és megvettem a 150 BAHT-os jegyet (kb. 1.300 forint) aznap délutánra. Érdemes előre gondolkodni mert népszerű a hely-sokan mennek oda, nem biztos hogy kapsz jegyet rögtön a következő buszra.

A sofőrünk a legtöbb helyihez hasonlóan "autóversenyző" :D nekem bejött a száguldozás a kanyargós utakon de egy Argentin lány konkrétan rosszul lett mellettem és az egyik pihenőnél ki volt írva hogy "kérjük ne a mosdókagylóba hányjanak" ...

A busz a főutca forgatagában rak le amit itt is "walking street"-ként emlegetnek, tele mindenféle utcai árusokkal (kézműves termékek, mindenféle ruházat és ékszer és annyi street foodos amennyit otthon még fesztiválokon se látsz). Mivel az egész hely nem nagy lehet sétálgatni de a legfőbb közlekedési eszköz a robogó, a bérlésnél egyből megértettem miért szeretik a hátizsákos turisták a helyet: már 1.000 forint körül adnak használható motort, 500 forintért pedig kapsz egy normális biciklit. A szállások is hasonlóan alakulnak, sok hostel van már 1.000 forint/éjszakától, az enyém kicsit távolabb volt a főutcától és kemény 220 BAHT-ot kértek érte (kb. 1.800 forint) amiért cserébe csak négy ágyas szobában aludtam és kaptam egy elfogadható reggelit (a hostel neve: Jikko Harem):

Motort akár úgy is lehet bérelni hogy a szállásodhoz hozzák és ott is adod le, mindenhova pikk-pakk eljutsz vele mert Pait egy óra alatt kényelmesen körbe lehet motorozni. A legtöbb szálláson már az érkezéskor a kezedbe nyomnak egy turistatérképet amin be is vannak karikázva a főbb látnivalók és GPS se nagyon kell mert kb. 20 utca (és út) az egész :)

Az első fél napomba belefért hogy elugorjak a második világháborús emlékhídhoz amit 1941-ben a Japánok építettek a Pai folyó fölé (helyi lakosokkal és elefántokkal hozatták a fát hozzá a dzsungelből) hogy biztosítsák az utat Burma irányába, majd a háború után a falusiak építették újjá a lerombolt hidat.

A Pai kanyon 10 percnyire van a hídtól és egy nagy barna tábla jelzi a főút mentén hol kell behajtani a parkolóhoz. A belépés ingyenes és mindenképp érdemes minimum 1-1,5 órát rászánni mert egészen különleges földrajzi képződmény, az erózió keskeny "járdákat" vájt a sziklába amiken végig lehet sétálni - eleinte elég szélesek az ösvények de ahogy mélyebbre megyünk a kanyonban úgy lesz egyre durvább, nem árt egy jó túracipő és mindenki csak óvatosan mert 25-30 méteres szakadékok vannak az ösvények mellett és nincs semmilyen korlát vagy kapaszkodó!!! A panoráma is lélegzetelállító, remélem hogy meg tudok innen nézni innen egy naplementét.

A fehér Buddha szobor a Wat Phra That Mae Yen templomegyüttes része, Pai északi felén áll egy domb tetején, már a parkolóból nagyon látványos de ha megmésztuk a több mint 300 lépcsőt akkor lesz az igazi a kilátás, nagyon sokan ülnek le a szobor tövébe meditálni vagy csak nézni a tájat:

Este elmentem a sétálóutcára kajálni és összefutottam egy Belga sráccal (Ed-del) a kétnapos túráról, mondta hogy Pai-ba megy de nem gondoltam hogy összefutunk, beültünk egy sörre és tök jól elbeszélgettünk :D